Iskola
Lakosné Németh Erika vagyok, e tanévtől öt évre kaptam megbízást a Gödrei Körzeti Általános Iskola vezetésére.
Sásdon élek férjemmel, aki a Járási Gyámhivatalban dolgozik, és kisfiammal, aki 10 éves.
Egy zalai kisfaluból származom, középvégzettségű szellemi munkás szülőkkel, földművelő, gazdálkodó nagyszülőkkel. Nagyon tiszteltem őket – sajnos múlt idő –, ahogy idősödöm még nagyobbra értékelem, amit tőlük tanultam. Apámtól, hogy „kicsiben legyünk becsületesek”, édesanyámtól, hogy „minden emberben ott rejlik a jó”, drága nagyszüleimtől pedig az anyaföld szeretetét, a kétkezi munka becsületét. 12 éves koromtól kezdve minden nyáron dolgoztam, először csak 2 hetet (állami gazdaságban), később 1-1 hónapot takarítóként, felszolgálóként (gyermeküdülőben), aztán főiskolásként végig dolgoztam a nyarakat, akkor már gyerekcsoportokat vezettem ugyanott.
Egész korán, első osztályosan eldöntöttem, hogy matematika tanár leszek. Kozma professzor úr, a fizika tanszék vezetője is megjegyezte, amikor nála vizsgáztam, „biztosan mindig tanítani fog, mert ez sugárzik magáról”. Aztán másként alakult.
Kényszerből lettem pályaelhagyó – bezárt az iskolám 1998-ban Bakócán, ahol pályámat kezdtem 1984-ben -, az utolsó 6 évben igazgatóhelyettesi feladatokat is elláttam. Bemutatkozáskor a nevem után azóta is hozzátettem: „iskola nélküli pedagógus vagyok”.
Az elmúlt 16 évben sok mindennel foglalkoztam, voltam igazgatóhelyettes középiskolában, alapítványi középiskolai kollégiumban, belekóstoltam a vállalkozók életébe is, oktattam felnőtteket, vezettem táborokat. Utolsó munkám is az iskolákhoz kötött, a Műszaki Kiadó régióvezetőjeként ezer szállal kapcsolódtam az oktatáshoz, neveléshez. Szívügyemnek tekintettem, hogy a pedagógusok megismerjék a modern technika nyújtotta új lehetőségeket, melyek segítik, hogy lépést tudjanak tartani e téren tanítványaikkal. Azt szoktam mondani: „ez a munka életben tart, mert szippantok annyit az iskola levegőjéből, amennyi a túléléshez kell”.
Fő hobbim az olvasás, azon belül is a pedagógiai, nevelési, módszertani, pszichológiai kiadványok.
A nevelés eredménye empirikusan nehezen mérhető, a pedagógusnak munkája - de létezése- minden pillanatában azzal a felelősséggel kell tennie a dolgát, tudatában legyen, ha a hátát mutatja, akkor is nevel, persze ez a szülőkre is igaz.
Ebből kiindulva alapelvem, hogy akkor várhatjuk el, hogy a gyerekek szorgalmasan, kitáróan, odaadóan, figyelmesen dolgozzanak, ha mi felnőttek (szülők és tanárok) szorgalmasan, kitartóan, odaadóan, figyelmesen dolgozunk.
Amennyiben úgy érezzük, hogy munkánk nem eredményes, az első kérdés az kell, legyen: „Mit tehetnék én, az ügy érdekében?”
Vezetőként azon munkálkodok, hogy ezt a kollégák is mindig szem előtt tartsák.
BIZTONSÁG, KISZÁMÍTHATÓSÁG, STABILITÁS, JÖVŐKÉP
Ennek megvalósítását tűztem ki célul magam elé, minden érintett szereplővel kapcsolatban. Ezt kellene, hogy érezze a KLIK Sásdi tankerülete, mint fenntartó az intézményben folyó munkával kapcsolatban, az alkalmazottak köre a vezetéssel (mint a fenntartó képviselőjével) szemben, a gyerekek és a szülők az iskolával, a benne dolgozó pedagógusokkal szemben, az érintett Önkormányzatok és egyéb külső kapcsolatok az egész intézmény viszonylatában.
Szeretném, ha a körzetből nem vinnék más iskolába a gyerekeket, ha a szülők azt éreznék, hogy ebben az iskolában jó helyen van a gyermekük, mert felkészült, lelkiismeretes, odaadó, mindenre figyelő pedagógusokra bízzák, ha hozzánk íratják, ahol egyéni képességeinek megfelelő nevelésben, oktatásban részesül minden kisdiák.
Szeretem a kihívásokat, lelkesen és örömmel láttam munkához, melyhez támogatásukat kérem.
„Néha, ha belegondolok, hogy jelentéktelen dolgok milyen súlyos következményekkel tudnak járni, elfog a kísértés, hogy kijelentsem: jelentéktelen dolgok nincsenek.”
(Bruce Barton)
Lakosné Németh Erika